A szövetségszegés következményei

8 ¹Kürtöt a szádhoz! Sasként tör az ellenség az ÚR házára! Mert megszegték szövetségemet, ellene szegültek utasításaimnak. ²Akkor majd így kiált hozzám Izráel: Istenem! Mi ismerünk téged! ³Elvetette Izráel a jót, hát ellenség üldözi majd! ⁴Királyt választottak, de nélkülem, és olyan vezért, akihez nincs közöm. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat készítettek, de csak romlásukra. ⁵Félredobom borjúdat, Samária! Haragra gyulladtam miatta, nem maradhat ez soká büntetés nélkül! ⁶Izráelből való ez, mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá törik Samária borjúja! ⁷Ha szelet vetnek, vihart aratnak. A gabona nem hoz kalászt, nem lesz belőle liszt, vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl. ⁸Elpusztítják Izráelt! Olyan lett a népek között, mint egy ócska holmi, ami senkinek sem kell. ⁹Hiszen ők Asszíriába jártak, mint a kóborló vadszamár; Efraim pénzen vásárolt szeretőket. ¹⁰Ha pénzt fizetnek is a népeknek, én majd összegyűjtöm őket. Még egy kis idő, és vállukon érzik majd a fejedelmek királyának terhét. ¹¹Sok oltárt épített Efraim vétkesen: ezek az oltárok vitték őt a bűnbe. ¹²Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk. ¹³Szeretik a véresáldozatot, mert ha bemutatják, ők maguk ehetik a húst. De nem is fogadja tőlük kedvesen az ÚR! Nem feledkezik meg bűnükről, megbünteti őket vétkeik miatt: vissza fognak térni Egyiptomba. ¹⁴Izráel elfelejtette alkotóját, és palotákat épített, Júda pedig számos erődített várost. De tüzet bocsátok városaira, és megemészti palotáit.

Isten megbünteti hűtlen népét

9 ¹Ne örülj, Izráel, ne ujjongj, mint a népek! Mert hűtlen lettél Istenedhez, és szereted a paráznaság bérét, minden szérűn a gabonát. ²De a szérű és a sajtó nem tartja el őket, hiányozni fog a must. ³Nem lakhatnak az ÚR országában: Efraim visszatér Egyiptomba, Asszíriában pedig tisztátalant eszik. ⁴Nem áldozhatnak bort az ÚRnak, és véresáldozataik nem lesznek kedvesek neki. Kenyerük olyan, mint a gyászolóké, tisztátalan lesz az, aki eszi. Kenyerük csak éhségüket csillapítja, de nem juthat az ÚR házába. ⁵Mit fogtok készíteni az ünnepnapra, az ÚR ünnepnapjára? ⁶Akik elmennek az elpusztult országból, azokat Egyiptom gyűjti össze, Memfisz temeti el. Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán, sátraikat fölveri a gaz. ⁷Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel, bolond-e a próféta, eszelős-e a lélek embere. Mivel sok a bűnöd, nagy a gyűlölködés. ⁸Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában. ⁹Mélységesen megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az ÚR, megbünteti őket vétkeik miatt. ¹⁰A pusztában olyannak találtam Izráelt, mint a szőlőfürtöt. Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa első termésére. De amikor Baal-Peórhoz elértek, átpártoltak a gyalázatoshoz. Olyan förtelmessé lettek, mint akit szerettek. ¹¹Elszáll, mint a madár Efraim dicsősége. Nem lesz többé szülés, sem terhesség, sem fogamzás! ¹²Ha fölnevelik is fiaikat, elveszem tőlük, nem lesz belőlük ember. Jaj lesz nekik, ha elfordulok tőlük. ¹³Efraimra úgy néztem, mint a mezőn elültetett fára. De Efraimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak. ¹⁴Adj nekik, URam! – de mit adj? Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket! ¹⁵Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők. ¹⁶Csapás érte Efraimot, gyökere elszáradt, nem hoz több gyümölcsöt. Ha születnek is gyermekei, megölöm kedves magzatait. ¹⁷Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá. Bujdosók lesznek a népek között.

A bálványimádás vége pusztulás

10 ¹Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál szebb szent oszlopokat állított. ²Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat. ³Akkor majd azt mondják: Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az URat! De mit is tehetne értünk a király? ⁴Hangzatosan fogadkoztak, hamisan esküdöztek, még szerződéseket is írtak, az igazság pedig olyan lett, mint a burjánzó mérges gaz a szántóföld barázdáiban. ⁵A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. ⁶Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, szégyent vall tervével Izráel! ⁷Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz színén! ⁸Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! – a halmoknak pedig: Omoljatok ránk! ⁹Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt. ¹⁰Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és megbűnhődnek kettős bűnükért. ¹¹Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál.

Isten áldást ígér a megtérőknek

¹²Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. ¹³Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. ¹⁴De néped körében harci lárma támad, és elpusztul minden erődítményed, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, mikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le. ¹⁵Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!

Isten hűséges szeretete

11 ¹Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. ²Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. ³Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. ⁴Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. ⁵Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. ⁶Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. ⁷Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. ⁸Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. ⁹Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre? ¹⁰Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. ¹¹Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszírok földjéről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az ÚR.

Izráel népe folytatja ősatyja bűneit

12 ¹Hazugsággal fordult hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a szentek népe állhatatos. ²Efraim szelet hajszol, a keleti szelet űzi egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba. ³Pere van az ÚRnak Izráellel: megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, tettei szerint fizet meg neki. ⁴Már az anyaméhben rászedte testvérét, ereje teljében Istennel küzdött. ⁵Küzdött az angyallal, és győzött, hogy az sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele. ⁶Bizony, az ÚR a Seregek Istene; az ÚR: ez az ő neve. ⁷Térj hát meg Istenedhez, ragaszkodj az irgalomhoz és az igazsághoz, és reménykedj szüntelenül Istenedben! ⁸Kalmár lett, hamis mérleg van a kezében, szeret harácsolni. ⁹Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, nagy vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen. ¹⁰De én, az ÚR vagyok a te Istened Egyiptom óta: újra sátorlakóvá teszlek, amilyen egykor voltál! ¹¹Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által. ¹²Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie! Gilgálban bikákat áldoznak, de oltáraikból kőhalmok lesznek a szántóföld szélén. ¹³Jákób Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat. ¹⁴De próféta által hozta föl az ÚR Izráelt Egyiptomból, és próféta által őrizte meg. ¹⁵Efraim az elkeseredésig bosszantotta Urát, de ő megtorolja a vérontást, gyalázatos tetteiért megfizet neki.

Efraim hűtlensége és büntetése

13 ¹Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De bűnbe esett Baallal, ezért meg kell halnia. ²Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mindez mesterember készítménye csupán. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! ³Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán tűnő harmat, mint a szérűről elsodort pelyva és mint a kémény füstje. ⁴De én, az ÚR vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. ⁵Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. ⁶De amikor eleget legeltek, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. ⁷Úgy bánok hát velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. ⁸Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett anyamedve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint a nőstény oroszlán, vadállatok szaggatják szét őket. ⁹Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. ¹⁰Hol van a királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak a bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! ¹¹Adok én neked királyt, de csak haragomban, el is fogom venni felindulásomban. ¹²Össze vannak gyűjtve Efraim bűnei, el vannak téve a vétkei. ¹³Szülési fájdalmak jönnek, de a gyermek nem tudja a dolgát; nem bújik ki időben az anyaméhből. ¹⁴Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! ¹⁵Bár kitűnik szépségével testvérei közül, eljön majd a keleti szél, az ÚR szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden értékétől. 14 ¹Megbűnhődik Samária, mert engedetlen volt Istenével szemben. Fegyver által esnek el, csecsemőit sziklához vágják, és terhes asszonyait fölhasogatják.

Ha Izráel megtér, virágozni fog

²Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el! ³Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! ⁴Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. ⁵Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. ⁶Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. ⁷Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. ⁸Akkor majd ismét Isten oltalmában élnek, gabonát termesztenek; virulnak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. ⁹Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!

Utószó

¹⁰Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.

KNB SZIT STL BD RUF KG