Keresés a Bibliában

10 1Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala. (Luk 18,9;Zsolt 7,10) 2Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. (Mát 9,37) 3Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. (Mát 10,16) 4Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek. (Luk 9,3;2Kir 4,29) 5Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! (Mát 10,12.13) 6És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. (Luk 19,42-44; Mát 3,8-10) 7Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra. (Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18) 8És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak: (Mát 4,18) 9És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. (Mát 3,2) 10Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok: (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 11Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. (Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51) 12Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé. (Luk 12,21) 13Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. (Mát 11,20-24) 14Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. (Luk 7,41) 15És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni. (Ésa 8,20) 16A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött. (Mát 10,40; Márk 9,37) 17Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! (Zak 9,9) 18Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. (Luk,10 12. 13.) 19Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. (Zsolt 91,13; Csel 28,3.5) 20De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. (Zsid 12,23) 21Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. (Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26) 22Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18) 23És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok. (Mát 13,16;1Pét 1,10.12) 24Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották. 25És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? (Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39) 26Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? (Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43) 27Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. (5Móz 6,5) 28Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. (Ezék 20,11.12; Mát 7,21) 29Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? (Mát 8,11.12; Ésa 65,13) 30Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. (Róm 15,14.18.19.24) 31Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. (Mát 19,30) 32Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. (2Móz 12,3-6.14-20) 33Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. (Ján 4,9) 34És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. 35Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. (Luk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Luk 19,47) 36E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? (Mik 3,12; Luk 19,43.44;Luk 19,38; Mát 23,38.39) 37Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél. (Róm 14,7) 38Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. (Ján 11,1) 39És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. (Ján 11,2) 40Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. (Mát 23,24; Márk 13,21) 41Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: (Mát 12,11) 42De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle. (Préd 12,15)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet