Az ember csak maga tudja a baját

6 ¹Jób ekkor válaszolt és így szólt: ²Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném, ³tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat. ⁴Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak. ⁵Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika? ⁶Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze? ⁷Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem. ⁸Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék! ⁹Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne. ¹⁰Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát. ¹¹De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam? ¹²Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem? ¹³Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva? ¹⁴Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít. ¹⁵Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre: ¹⁶mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket; ¹⁷a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük. ¹⁸Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket. ¹⁹Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai. ²⁰Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak. ²¹Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem. ²²Kértem-e tőletek: „Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok, ²³szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!”? ²⁴Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam. ²⁵Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok? ²⁶Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél? ²⁷Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek. ²⁸Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom. ²⁹Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll! ³⁰Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet