AZ ELSŐ BESZÉD

A teremtés megszégyeníti Jóbot

38 ¹Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: ²Világraszóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? ³Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! ⁴Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! ⁵Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? ⁶Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, ⁷amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? ⁸Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, ⁹s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, ¹⁰amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? ¹¹Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” ¹²Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, ¹³hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? ¹⁴Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. ¹⁵A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. ¹⁶El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? ¹⁷Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? ¹⁸Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? ¹⁹Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, ²⁰hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? ²¹Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma! ²²Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, ²³miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? ²⁴Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? ²⁵Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, ²⁶hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, ²⁷hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? ²⁸Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? ²⁹Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra? ³⁰A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne. ³¹A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel? ³²Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt? ³³Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg? ³⁴És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek? ³⁵Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: „Nos, már itt is vagyunk!”? ³⁶Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas? ³⁷Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni, ³⁸mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok? ³⁹Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, ⁴⁰amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? ⁴¹Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet