II. SZAMÁRIÁBAN ÉS GALILEÁBAN

Keresztelő János tanúságtétele.

²²Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt. ²³János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek. ²⁴János akkor még nem volt börtönben. ²⁵János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. ²⁶Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.” ²⁷János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. ²⁸Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. ²⁹A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett. ³⁰Neki növekednie kell, nekem kisebbednem. ³¹Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött, ³²azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki. ³³Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó. ³⁴Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott. ³⁶Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.”

KNB SZIT STL BD RUF KG