22Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele. (Ján 10,28;17,12;18,9) 23János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének. (Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7) 24Mert János még nem vetteték a tömlöczbe. (Mát 14,3) 25Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. (Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22) 26És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki. (Ján 1,7.15.26.34; Mát 3,11; Márk 1,7; Luk 3,16) 27Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. (1Kor 4,7) 28Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el. (Ján 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17) 29A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. (Ján 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22) 30Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. (Ján,3 40.) 31A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. (Ján 8,23;1Kor 15,47) 32És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. (Ján,3 11.) 33A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. (1Ján 5,10.11;Róm 3,4) 34Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. (Ján 3,13) 35Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. (Ján 13,3;17,2; Mát 11,27;28,18; Luk 10,22; Zsid 2,8) 36A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Ján,3 18. Ján 5,24. 6,40. 47. 20,21.)