A megtérésről.

3 ¹Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám?” – mondja az Úr. ²Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal. ³Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni. ⁴Nemde még most is így kiáltasz hozzám: „Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, ⁵hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?” Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál.

Megtérésre szóló felhívás az északi országhoz.

⁶Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hűtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott. ⁷Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda. ⁸S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott. ⁹Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertőztette; kővel-fával házasságtörést követett el. ¹⁰De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon – mondja az Úr. ¹¹Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaz lelkűnek látszik a hűtlen Izrael. ¹²Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael – mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok – mondja az Úr. ¹³Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra – mondja az Úr.

Sion sorsa a messiási korban.

¹⁴Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim – mondja az Úr –, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba. ¹⁵És szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket. ¹⁶Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban – az Úr mondja ezt –, akkor senki se kérdi többé: „Hol van az Úr szövetségének ládája?” Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra. ¹⁷Ha majd eljön az az idő, Jeruzsálemet így fogják nevezni: „Az Úr királyi széke.” Odagyűlnek mind a nemzetek az Úr nevében, és nem követik többé elvetemült szívük gonoszságát. ¹⁸Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül.

A megtérésre való buzdítás folytatása

¹⁹Mégis azt gondoltam: Megteszlek fiamnak és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: „Atyám!”, és nem fogsz elfordulni tőlem. ²⁰De amint hűtlenné válik az asszony szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám – mondja az Úr. ²¹Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket. ²²„Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat.” „Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk.” ²³Valóban, hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban, az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek. ²⁴De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: [nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat]. ²⁵Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet