4. BABILON, AZ ÚR OSTORA

25 ¹Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.] ²Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: ³Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg; ⁴valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg őket, s ügyet se vetettetek rájuk]. ⁵Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva és mindörökre. ⁶[És ne szegődjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és őket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.] ⁷De ti nem hallgattatok rám [– mondja az Úr –, sőt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre]. ⁸Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra, ⁹elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért – mondja az Úr]. Idehozom őket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem őket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk. ¹⁰Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a vőlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét. ¹¹Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendőre. ¹²[De amikor eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet – mondja az Úr – azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.] ¹³És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben.

II. JÖVENDÖLÉSEK A NEMZETEK ELLEN

1. BEVEZETÉS

Látomás a serlegről.

¹³Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen. ¹⁴Mert őket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint. ¹⁵Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezemből ezt a borral telt serleget, és itasd meg belőle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek. ¹⁶Hadd igyanak belőle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielőtt rájuk szabadítom a kardot. ¹⁷Elvettem hát a serleget az Úr kezéből és megitattam belőle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr: ¹⁸Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van; ¹⁹a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, főembereivel és összes népével együtt; ²⁰aztán minden fajta népséget, így Uz földjének minden királyát a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát; ²¹Edomot, Moábot és Ammon fiait, ²²Tírusz valamennyi királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak; ²³Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút; ²⁴Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak; ²⁵Zimri összes királyát Elám összes királyát és a médek összes királyát; ²⁶aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levő minden országot végül még Sesák királya is iszik belőle. ²⁷Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot. ²⁸Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok! ²⁹Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen – mondja a Seregek Ura. ³⁰Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik: Harsog az Úr a magasból, mennydörög szent hajlékából. Fölemeli hangját legelője ellen, úgy kiáltozik, mint akik a szőlőt tapossák, szózata elhatol a föld minden lakójához, ³¹a föld végső határáig. Mert az Úr ítéletet hirdet a nemzetek fölött, minden ember fölött ítélkezik: a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak – mondja az Úr. ³²Így beszél a Seregek Ura: Nézzétek! A csapás vándorol az egyik nemzetről a másikra; és nagy szélvész támad a föld végső határairól. ³³Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétől a másikig. Nem gyászolják meg őket; senki nem szedi össze és nem temeti el őket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya. ³⁴Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok. ³⁵Nincs hová futniuk a pásztoroknak, nincs menekvésük a nyáj vezéreinek. ³⁶Hallgassátok: hogy hangzik a pásztorok kiáltása, hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása, mert az Úr elpusztította legelőiket, ³⁷feldúlta békés mezőiket.

III. ÜDVÖSSÉGET HIRDETŐ JÖVENDÖLÉSEK

³⁸Az oroszlán előjött rejtekéből, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet