Jeremiás élete mint jel.

16 ¹Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen. ³Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik őket ezen a földön: ⁴Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik őket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz a martalékuk. ⁵Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettől a néptől a békességet – mondja az Úr –, megvontam tőlük az irgalmat és a könyörületet. ⁶Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le. ⁷A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért. ⁸De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál. ⁹Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát. ¹⁰Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: „Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bűnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?” – ¹¹akkor majd ezt mondd nekik: „Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem – mondja az Úr –, más istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak és őket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet. ¹²Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot műveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám. ¹³Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok.”

A szétszórt Izrael hazatérése.

¹⁴Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjéről”, ¹⁵hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” Mert visszahozom őket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam.

Ellenséges betörés meghirdetése.

¹⁶Íme, sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyen és minden dombon, egészen a kősziklák barlangjaiig. ¹⁷Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve előlem, és jól ismerem a vétkeiket. ¹⁸Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bűneikért, mert utálatosságaik megfertőzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal.

A nemzetek megtérése

¹⁹Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni. ²⁰Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek. ²¹Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet