Keresés a Bibliában

Az ember csak maga tudja a baját

6 1Jób ekkor válaszolt és így szólt: 2Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném, 3tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat. 4Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak. 5Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika? 6Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze? 7Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem. 8Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék! 9Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne. 10Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát. 11De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam? 12Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem? 13Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva? 14Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít. 15Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre: 16mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket; 17a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük. 18Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket. 19Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai. 20Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak. 21Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem. 22Kértem-e tőletek: „Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok, 23szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!”? 24Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam. 25Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok? 26Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél? 27Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek. 28Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom. 29Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll! 30Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF