Keresés a Bibliában

Az ember tettei nem közömbösek az Isten számára

35 1Elihu ekkor folytatta és így szólt: 2Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?” 3Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?” 4Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is. 5Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted! 6Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod? 7Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna? 8Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed. 9Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen, 10de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon? 11Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!” 12Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik. 13Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható. 14És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”, 15aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”, 16akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF