Izrael megszabadítása

43 ¹Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. ²Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. ³Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. ⁴Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért. ⁵Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról. ⁶Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól. ⁷Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.

Egyedül az Úr az Isten

⁸Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket. ⁹Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a régvolt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van! ¹⁰Magatok vagytok a tanúim – mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. ¹¹Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. ¹²Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim – mondja az Úr. ¹³Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?

Babilon elpusztul

¹⁴Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki. ¹⁵Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.

Az új kivonulás csodái

¹⁶Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, ¹⁷aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. ¹⁸Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. ¹⁹Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. ²⁰Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. ²¹A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.

Izrael hálátlansága

²²Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! ²³Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek. ²⁴Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál. ²⁵Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé. ²⁶Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad. ²⁷Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem, ²⁸fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet