43 1És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! (Ezék 20,22) 2Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. (2Móz 14,29; Zsolt 66,12;124,4.5; Dán 3,19-27) 3Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. (Ésa 42,8) 4Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: (2Móz 19,5.5Móz;7,6.8) 5Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. (Ésa 44,2) 6Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, (Ésa 6,26) 7Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem! (Ezék 13,9.10) 8Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak! (Ésa 42,18.19) 9Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz. (Ésa 41,22.25) 10Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! (Ésa 41,4;42,1;41,27) 11Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! (Hós 1,10) 12Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. (Ésa 41,26.27) 13Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? (Ésa 14,27; Jób 9,12) 14Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba. (Jer 29,10.2Krón;36,22.23; Ésa 13,3.17) 15Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. (Ésa 50,4; Jer 1,4) 16Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, (2Móz 14,22-29; Józs 3,16) 17A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának! (2Móz 15,2-10) 18Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! 19Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. (Ésa 41,18) 20Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. (Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32) 21A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! (Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7) 22És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel! (Ésa 61,2;54,3;61,4) 23Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. (Ésa 42,7) 24Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet. (Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16) 25Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! (Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27) 26Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! (Ésa 15,6) 27Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem! (Róm 3,4; Ésa 51,2) 28Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt! (Ezék 23,40;Ezék 23,22)