II. VIGASZTALÁSOK KÖNYVE

A próféta meghívása

40 ¹„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” – ezt mondja Istenetek. ²„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” ³Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. ⁴Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. ⁵Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” ⁶Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. ⁷Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. – Valóban, olyan a nép, mint a fű! – ⁸Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.”

KNB SZIT STL BD RUF KG