40 1Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! (Jel 13,16) 2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) 3Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! (Máté 3,3) 4Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60) 5És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. (Ésa 52,10; Luk 3,6) 6Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. (Jób 14,1; Zsolt 95,5.6;103,15.1Pét;1,24.25; Jak 1,10.11) 8Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Jer 10,3.4)