40
1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja a ti Istenetek.
2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért!
3Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!
4Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá!
5Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és meglátja minden test Isten üdvösségét.
Bizony, az Úr szája szólt.«
6Egy hang szól: »Kiálts!«
És mondtam: »Mit kiáltsak?«
Minden test csak fű,
és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága.
7Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha az Úr lehelete ráfúj.
Valóban csak fű a nép.
8Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk szava megmarad örökre.
Jegyzetek
40,1 Önálló könyv egy a babiloni fogságban élő prófétától. Círusz perzsa király hódításai (Kr. e. 550-től kezdve) új reményt öntöttek a száműzöttekbe, és ebben a helyzetben szólal meg a próféta (l. a bevezetést).
40,1 A próféta meghívása.
40,2 A törvény bizonyos esetekben kétszeres kártérítést írt elő (vö. Kiv 22,3.6.8).