Látomás a csontokkal teli mezőről.

37 ¹Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal. ²Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a mezőn, és teljesen ki voltak száradva. ³Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” ⁴Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! ⁵Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. ⁶Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” ⁷Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. ⁸Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. ⁹Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek.” ¹⁰Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg. ¹¹Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: „Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.” ¹²Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. ¹³Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. ¹⁴Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.

Júda és Izrael egy ország lesz.

¹⁵Az Úr szózatot intézett hozzám: ¹⁶Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: „Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.” Aztán fogj egy fát és írd rá: „József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” ¹⁷Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben. ¹⁸Ha akkor néped fiai azt mondják neked: „Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani”, ¹⁹ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben. ²⁰A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük előtt a kezedben, ²¹aztán így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket. ²²Egy néppé teszem őket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni őket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra. ²³Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek. ²⁴Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük előtt tartják parancsaimat és teljesítik őket. ²⁵Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Ők is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre. ²⁶A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerősítem és megsokasítom őket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök időkre. ²⁷Köztük lesz hajlékom, és én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ²⁸Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet