Málta szigetén.

28 ¹Megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. ²A bennszülöttek igen emberségesen bántak velünk. Tüzet raktak, s a szakadó eső és a hideg elől mindnyájunkat odahívtak. ³Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a melegtől egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott. ⁴Amikor a bennszülöttek meglátták, hogy az állat a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember egész biztos gyilkos! Kimenekült ugyan a tengerből, de az igazságosság azonban nem hagyja életben.” ⁵Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe, és semmi baja nem történt. ⁶Várták, hogy felpuffad vagy hirtelen összeesik és meghal. Jó ideig vártak, de mert semmi baja sem esett, megváltoztatták nézetüket, s azt mondták, hogy isten.

Pál máltai működése.

⁷Ezen a vidéken feküdtek a sziget első emberének, Publiusznak a birtokai. Házába fogadott minket, és három napig vendégül látott. ⁸Publiusz apja láztól és vérhastól gyötörten ágyban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette kezét és meggyógyította. ⁹Erre a többi beteg is odasereglett a szigetről, és gyógyulást talált. ¹⁰Így nagy tiszteletben álltunk, és amikor hajóra szálltunk, elláttak minden szükségessel.

KNB SZIT STL BD RUF KG