A máltai tartózkodás.

28 ¹Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. ²A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránk szakadt eső és hideg elől. ³Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de mikor a tűzre rakta, a hőség elől egy vipera kúszott elő és a kezére vetette magát. ⁴Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngő állatot, ezt mondogatták egymásnak: „Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de az igazság nem hagyja életben.” ⁵Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe és semmi baja sem történt. ⁶Azok pedig várták, hogy fölpuffad vagy holtan rogy össze. Jó ideig vártak, de amikor látták, hogy semmi baj sem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten. ⁷Azon a vidéken volt a vidék első tisztviselőjének, Publiusznak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket. ⁸Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. ⁹Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak. ¹⁰Nagy tiszteletben tartottak minket, s amikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak.

KNB SZIT STL BD RUF KG