28 ¹Épségben partra jutva megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. ²A helybeliek nem mindennapi kedvességet tanúsítottak irántunk. Mivel esni kezdett és hideg volt, tüzet raktak, és mindannyiunkat szívesen fogadtak. ³Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegtől, és a kezére csavarodott. ⁴Amikor a helybeliek meglátták a kezéről lecsüngő állatot, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember biztosan gyilkos! A tengerből ugyan kimenekült, de Diké istennő nem engedi, hogy életben maradjon.”
⁵Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett. ⁶Azok meg azt várták, hogy felpuffad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után látták, hogy semmi különös nem történik vele, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.
⁷Azon a környéken volt Publiusnak, a sziget első emberének a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. ⁸Publius apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. ⁹Ezután a többi beteg szigetlakó is odajött hozzá, és mind meggyógyultak. ¹⁰Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor indulóban voltunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.

KNB SZIT STL BD RUF KG