Keresés a Bibliában

5. JEHU TÖRTÉNETE

Elizeus egy tanítványa fölkeni Jehut királlyá.

9 1Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba. 2Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába. 3Aztán fogd az olajoskorsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!” 4A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba. 5Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: „Valami mondanivalóm volna, parancsnok!” Jehu megkérdezte: „Melyikünknek?” „Neked, parancsnok” – felelte. 6Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává. 7Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen 8és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben. 9Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát. 10Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!” Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült.

Jehut kikiáltják királlyá.

11Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: „Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?” „Hisz ismeritek az embert – felelte –, meg a fecsegését is.” 12De csak kérlelték: „Ki vele! Mondd meg nekünk is!” Erre elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává.” 13Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: „Jehu a király!”

Jehu előkészületei a hatalom átvételére.

14Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen. 15De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen.” 16Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni. 17Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?” 18A lovas eléjük lovagolt és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.” 19Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt válaszolta: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” 20Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!” 21Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.

Jorám meggyilkolása.

22Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: „Rendben van (minden), Jehu?” Így felelt: „Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a paráznasága és varázslásai továbbfolynak?” 23Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!” 24Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában. 25Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr: 26Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét – ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn –, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!”

Achaszja meggyilkolása.

27Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt. 28Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában. 29Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.

Izebel meggyilkolása.

30Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon. 31Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: „Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?” 32Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: „Ki tart velem, ki?” S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik: 33„Dobjátok le!” Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták. 34Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: „Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!” 35Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott. 36Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, 37és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF