Vérfürdő Izrael királyi családjában.

10 ¹Achábnak hetven fia volt Szamáriában. Ezért Jehu írt egy levelet és elküldte Szamáriába, a város parancsnokának, a vénekhez és Acháb fiai nevelőinek. Így hangzott: ²„Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerősített városok és fegyverek, ³válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!” ⁴Erre nagy félelem kerítette őket hatalmába. Így beszéltek: „Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?” ⁵És az udvarmester, a városparancsnok, a vének és a nevelők elküldtek Jehuhoz és ezt üzenték: „A szolgáid vagyunk. Megteszünk mindent, amit parancsolsz. Nem teszünk meg királynak senkit. Tedd, amit jónak látsz!” ⁶Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: „Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az időben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!” A király fiai – hetvenen – a város előkelőinél voltak, akik nevelték őket. ⁷Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe. ⁸Amikor a hírvivő odaért és jelentette: „Elhozták a király fiainak a fejét”, megparancsolta: „Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!” ⁹Másnap kiment, odaállt és így beszélt a néphez: „Ti ártatlanok vagytok. Nézzétek, összeesküvést szőttem uram ellen és megöltem. De ki gyilkolta meg ezeket itt mind? ¹⁰Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által előre megmondott.” ¹¹Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem.

Vérfürdő Júda fejedelmei közt.

¹²Akkor elindult, és elment Szamáriába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. ¹³Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?” „Achaszja testvérei vagyunk! – felelték –, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni.” ¹⁴Erre megparancsolta: „Fogjátok el őket élve!” S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve.

Jehu és Jonadáb.

¹⁵Amikor onnét továbbment, találkozott Rechab fiával, Jonadábbal – épp szembe jött vele. Köszöntötte és megkérdezte tőle: „A te szíved is olyan őszinte az enyémhez, mint az én szívem a tiédhez?” Jonadáb azt felelte: „Igen!” „Ha igen, akkor nyújtsd ide a kezed!” Jonadáb kezet nyújtott neki, ¹⁶s Jehu fölvette a kocsijába, aztán azt mondta neki: „Gyere velem, s majd gyönyörködhetsz az Úr iránti buzgalmamban.” ¹⁷Amikor Szamáriába értek, mind lemészároltatta, aki Szamáriában Acháb (házából) még hátra volt, míg teljesen ki nem irtotta őket, az Úr Illéshez intézett szava szerint.

Vérfürdő Baál hívei közt; Baál templomának lerombolása.

¹⁸Akkor Jehu összegyűjtötte az egész népet és így szólt: „Acháb kevéssé imádta Baált, Jehu majd jobban imádja. ¹⁹Rajta, hívjátok ide Baál összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baálnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik.” Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baál híveit. ²⁰Jehu megparancsolta: „Rendezzetek ünnepi összejövetelt Baál tiszteletére!” Ki is hirdették. ²¹Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelbe. Baál hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baál templomába, úgyhogy Baál temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig. ²²Erre megparancsolta a ruhafélék őrének: „Adjatok palástot Baál minden hívére!” S kiosztották nekik a palástokat. ²³Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baál templomába, és így szólt Baál híveihez: „Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baál hívei legyenek jelen.” ²⁴Ezzel odalépett, hogy a véres és az égőáldozatot bemutassa. Jehu kívülre odarendelt nyolcvan férfit és megparancsolta: „Aki azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe adok, egyetlen egyet is elenged menekülni, életével fizet életéért.” ²⁵Amikor az égőáldozat bemutatásával elkészült, Jehu megparancsolta a testőröknek meg a fegyverhordozóknak: „Menjetek, kaszaboljátok le őket, ne menekülhessen el senki!” Erre a testőrök és fegyverhordozók bementek, és éles kardjukkal mind lekaszabolták őket, Baál templomának egészen a szentélyéig előrehatoltak. ²⁶Kihordták Baál templomából az oszlopokat és elégették őket. ²⁷Lerombolták Baál oltárát, és Baál templomát is lerombolták, és szennyvízgyűjtő csatornát csináltak belőle – mindmáig ott van.

Jehu uralma Izraelben (841–814).

²⁸Így Jehu kiirtotta Baált Izraelből, ²⁹hanem Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte, tudniillik a bételi aranyborjakkal meg Dánnal nem hagyott fel. ³⁰De azért az Úr így szólt Jehuhoz: „Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” ³¹Mégis, Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen. Nem hagyott fel azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jerobeám belevitte Izraelt. ³²Abban az időben kezdte el az Úr Izraelt kisebbé tenni. Hazael legyőzte Izrael egész területét, ³³mely a Jordántól keletre van, Gileád egész területét, Gád, Ruben és Manassze földjét, az Arnon folyónál fekvő Aroertől Gileádig, valamint Básánig. ³⁴Jehu történetének többi részét, amiket végbevitt, s a győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. ³⁵Akkor Jehu megtért atyáihoz; Szamáriában temették el. Fia, Joachász lett helyette a király. ³⁶Az az idő, amíg Jehu Izrael fölött uralkodott Szamáriában, huszonkét esztendőt tett ki.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet