A Makkabeusok első könyve

1. ELŐSZÓ

Nagy Sándor és utódai.

1 ¹Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott királyként. ²Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba. ³Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el. ⁴Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek. ⁵De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia. ⁶Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. ⁷Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt. ⁸Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén. ⁹Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

Antiochusz Epifanész és a hellenizmus behatolása Izraelbe.

¹⁰Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifanész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra. ¹¹Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: „Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket.” ¹²Ez a javaslat tetszésre talált. ¹³A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be. ¹⁴Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket, ¹⁵és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.

Antiochusz Epifanész kifosztja a templomot és üldözi a törvényhez hű zsidókat.

¹⁶Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék. ¹⁷Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult. ¹⁸Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek. ¹⁹Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét. ²⁰Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult. ²¹Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt, ²²továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket. ²³Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. ²⁴Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott. ²⁵Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára. ²⁶Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett. ²⁷Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony. ²⁸Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött. ²⁹Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe. ³⁰Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt. ³¹A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat. ³²Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták. ³³Megerősítették Dávid városát magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal. ³⁴Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat. ³⁵Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek. ³⁶A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre. ³⁷A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet. ³⁸Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk. ³⁹Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett. ⁴⁰Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott. ⁴¹Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, ⁴²és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának. ⁴³Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot. ⁴⁴A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, ⁴⁵a templomban hagyjanak fel az égő­, a véres­ és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket, ⁴⁶és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. ⁴⁷Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat, ⁴⁸hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. ⁴⁹Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat. ⁵⁰Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia. ⁵¹Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta – városról városra –, hogy mutassanak be áldozatot. ⁵²A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban, ⁵³és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék. ⁵⁴A 145. esztendő Kiszlév hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek. ⁵⁵A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak. ⁵⁶A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették. ⁵⁷Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték. ⁵⁸Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban. ⁵⁹A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt. ⁶⁰Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint, ⁶¹gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték. ⁶²De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek. ⁶³Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált. ⁶⁴Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet