1 ¹Történt pedig, hogy Sándor, a macedóniai Fülöp fia, aki először Görögországon uralkodott, elindult Ketim földjéről, s miután megverte Dáriuszt, a perzsák és a médek királyát, ²sok ütközetet vívott, elfoglalta mindenfelé az erősségeket, megölte a föld királyait ³és eljutott a föld határáig. Zsákmányt hurcolt el számos néptől, és színe előtt elnémult a föld. ⁴Erős és igen nagy sereget is gyűjtött egybe. Erre gőg és elbizakodottság szállta meg szívét; ⁵hatalmába kerítette a nemzetek országait és fejedelmeit, ezek pedig adófizetőivé lettek. ⁶Ezután azonban ágynak dőlt, és mivel úgy érezte, hogy meg fog halni, ⁷magához hívatta nemes szolgáit, akik vele együtt nevelkedtek ifjúságától fogva, s még életében felosztotta közöttük országát.
⁸Tizenkét esztendeig uralkodott Sándor, aztán meghalt; ⁹a szolgái pedig kormányozni kezdtek, mindegyik a maga helyén. Halála után azután mindannyian koronát tettek fejükre, s utánuk fiaik is, sok esztendőn át. Meg is sokasodott a baj az országban.
¹⁰Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett. ¹¹Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük. ¹²Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben, ¹³és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek. ¹⁴Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben, ¹⁵nem metélkedtek körül, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek.
¹⁶Amikor Antióchosz úgy látta, hogy uralma megerősödött, azon volt, hogy Egyiptom földjére is kiterjessze hatalmát, és két országon uralkodjék. ¹⁷Ezért hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal, lovasokkal és tekintélyes hajórajjal Egyiptom ellen vonult, ¹⁸és hadba bocsátkozott Ptolemajosszal, Egyiptom királyával. Ptolemajosz megrettent színe előtt, elmenekült, és sokan elestek sebeikben. ¹⁹Erre ő elfoglalta a megerősített városokat Egyiptom földjén és magával vitte Egyiptom földjének zsákmányát. ²⁰Egyiptom leverése után, a száznegyvenharmadik esztendőben aztán visszafordult Antióchosz és Izrael ellen vonult. ²¹Benyomult nagy sereggel Jeruzsálembe, ²²belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az aranyoltárt, a mécstartót és minden egyéb felszerelését: a kitett kenyerek asztalát, az italáldozatok csészéit, a tálakat, az arany füstölőket, a függönyt, a koszorúkat és az arany díszítést a templom homlokzatáról; egyszóval leszakított mindent. ²³Elvitte az ezüstöt, az aranyat, meg a kívánatos berendezést, és elhurcolta az ott talált titkos kincseket. Mindezt magához vette és országába tért. ²⁴Amellett embereket mészárolt le és igen gőgösen beszélt.
²⁵Mélységes gyászba borult Izrael és annak minden települése. ²⁶Sóhajtoztak a fejedelmek és a vének. Elsorvadtak a szűzek és az ifjak, s elváltozott az asszonyok szépsége. ²⁷Jajveszékelt minden vőlegény, a nászágyon ült és gyászolt a menyasszony. ²⁸Lakói miatt megrendült a föld, mert szégyenbe öltözött Jákob egész háza.
²⁹Két esztendő múlva a király az adószedők főnökét küldte Júdea városaiba. Ez nagy kísérettel vonult be Jeruzsálembe ³⁰és álnok módon békés biztatással szólt hozzájuk. Hittek is neki. ³¹Erre hirtelen megrohanta a várost, nagy csapással sújtott rá és sok embert megölt Izraelből. ³²Megsarcolta és felgyújtotta tűzzel a várost; lerombolta házait és falait is körös-körül. ³³Rabul ejtették az asszonyokat és a gyermekeket, s elhajtották a jószágot. ³⁴A Dávid-város köré nagy, erős bástyát és hatalmas tornyokat emeltek, és azt várukká tették. ³⁵Gonosz népséget helyeztek el benne, léhűtő embereket, akik befészkelték ott magukat. Elraktároztak ott fegyvert és élelmiszert, összehordták Jeruzsálemből a zsákmányt, és ott helyezték el. Így hatalmas csapdává lett a Vár. ³⁶Kelepcéjévé vált a szent helynek, ártó ellenségévé Izraelnek. ³⁷Ártatlan vért ontottak a szentély körül, és meggyalázták a szent helyet. ³⁸Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, és az idegenek hazájává lett. Idegenné vált saját ivadékának, mert gyermekei eltávoztak belőle. ³⁹Szent helye elhagyott pusztasággá lett, ünnepnapjai gyászra fordultak, szombatjai pedig gyalázatra. Odalett a becsülete, ⁴⁰dicsőségének foka szerint megsokasodott a szégyene, és fensége siralommá változott.
⁴¹Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép, ⁴²és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez. ⁴³Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot. ⁴⁴A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásban azt a rendeletet küldte, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait, ⁴⁵szüntessék be az egészen elégő-, vágó- és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését, ⁴⁶és megparancsolta, hogy tegyék tisztátalanná a szent helyet és a szent népet, Izraelt. ⁴⁷Egyben elrendelte, hogy emeljenek oltárokat, templomokat, bálványokat, és sertéshúst meg egyéb tisztátalan állatokat mutassanak be áldozatul. ⁴⁸Ne metéltessék körül fiaikat; engedjék, hogy beszennyeződjék lelkük mindenféle tisztátalansággal és utálatossággal; ⁴⁹felejtsék el a törvényt és forgassák fel Isten minden szertartását. ⁵⁰Az pedig, aki nem jár el Antióchosz király rendelete szerint, halállal lakoljon. ⁵¹E szavak értelmében adta ki írott rendeletét egész országa számára. Ugyanakkor felügyelőket is rendelt a nép fölé, hogy ennek megtartásáról gondoskodjanak, és Júdea minden egyes városában áldozatokat mutassanak be. ⁵²Erre sokan csatlakoztak a nép közül azokhoz, akik elhagyták az Úr törvényét. Gonoszságot műveltek az országban, ⁵³és rejtekbe meg a szökevények búvóhelyeire űzték Izrael népét.
⁵⁴A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat. ⁵⁵A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek és mutattak be áldozatul. ⁵⁶Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették. ⁵⁷Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték. ⁵⁸Így erőszakoskodtak Izrael népével, azokkal ugyanis, akiket a városban hónapról-hónapra rajtakaptak. ⁵⁹Majd a hónap huszonötödik napján áldoztak azon az oltáron, amely Isten oltárán állt. ⁶⁰Azokat az asszonyokat, akik körülmetélték fiaikat, Antióchosz király rendelete értelmében legyilkolták, ⁶¹és a gyermekeket házanként a nyakukba akasztották. Lemészárolták azokat is, akik a körülmetélést végezték. ⁶²Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek, ⁶³és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket. ⁶⁴Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet