13Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött:
14Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.
15Így, miután türelemmel kitartott, az ígéret beteljesült.
16Az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és köztük minden vitás ügynek véget vet és mindent megerősít az eskü.
17Ezért amikor Isten még nyilvánvalóbban meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel kötelezte magát,
18hogy e két változhatatlan tény által – amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjék – erős bátorítást kapjunk mi, akik hozzá menekültünk, hogy belekapaszkodjunk a nekünk adott reménybe.
19Ez a remény lelkünknek mintegy biztos és erős horgonya, amely behatol a szentély függönye mögé,
20ahová elsőként ment be értünk Jézus, aki főpap lett Melkizedek rendje szerint örökre.