13Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. (1Móz 22,16) 14Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. (1Móz 12,3;17,4.5) 15És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet. (Róm 6,4; Eféz 4,1-4) 16Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; (Mát 7,16.18) 17Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, (5Móz 1,13;Jak 2,18) 18Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (Eféz 4,31) 19Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, (Péld 3,11.12; Jób 5,17) 20A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. (Jel 3,19)