1
1Miután régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén,
2ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, és aki által a világot teremtette;
3aki dicsőségének ragyogása és lényegének képmása, aki szavának erejével hordozza a mindenséget; és aki, miután a bűnöktől való megtisztítást bevégezte, helyet foglalt a Fenség jobbján a magasságban.
4Annyival följebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam?
6Amikor pedig az elsőszülöttet a világba vezeti, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala!
7Míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává,
8addig a Fiúról így szól: Trónusod, ó Isten, örökkön-örökké megmarad, és jogarod az igazság jogara.
9Szeretted az igazságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé.
10Továbbá: Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég.
11Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha.
12Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak.