Bevezetés

1 ¹Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, ²e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. ³Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Fölség jobbjára ült a magasságban,

Krisztus személyének fölsége

⁴s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt.

Krisztus kiválóbb az angyaloknál.

⁵Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek”? Vagy pedig:
„Én atyja leszek, ő meg a Fiam”? ⁶Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” ⁷Az angyalokról viszont:
„A gyors szelek a te angyalaid,
tüzes villámok szolganépeid.” ⁸Fiának ellenben:
„Trónod, Isten, áll örök időre,
királyi pálcád igazság vesszője, ⁹szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened,
a vigasságnak olajával,
minden barátaid felett.” ¹⁰Továbbá:
„Kezdetben, Uram, a földet teremtetted,
az egek a te kezedből születtek, ¹¹elmúlnak mindezek, te megmaradsz,
mint ócska köntös, úgy avulnak el, ¹²mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz,
te pedig ugyanaz vagy,
és éveid nem fogyatkoznak el.”

KNB SZIT STL BD RUF KG