²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
– Uram, ments meg, elveszünk!
²⁶Így felelt nekik:
– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
³²Ezt mondta nekik:
– Menjetek!
Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

KNB SZIT STL BD RUF KG