40Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem?
41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
42Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!
43Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.
44Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.
45Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik.
46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem.
47Még beszélt, amikor íme, megjött Júdás, egy a Tizenkettő közül. Nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
48Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!”
49Nyomban Jézushoz ment, és így szólt:
– Üdv, Mester! – és megcsókolta.
50Jézus ezt mondta neki:
– Barátom, tudom, miért jöttél.
Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták.
51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
52Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek.
53Vagy azt gondolod, nem kérhetném Atyámat, hogy most azonnal adjon mellém tizenkét légió angyalnál is többet?
54De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:
– Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.
56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak.
57Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.
58Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége.
59A főpapok pedig az egész szanhedrinnel együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák,
60de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,
61és így szóltak:
– Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.”
62A főpap felállt, és így szólt hozzá:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
63Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki:
– Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia!
64Jézus ekkor így felelt:
– Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin.
65A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:
– Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.
66Mi a véleményetek?
Azok így feleltek:
– Méltó a halálra!
67Azután szembeköpték, ököllel ütötték, mások meg pofozták,
68és ezt mondták:
– Messiás, prófétálj, ki ütött meg!
69Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt:
– Te is a galileai Jézussal voltál.
70Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
– Nem tudom, mit beszélsz.
71Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek:
– Ez a Názáreti Jézussal volt.
72Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
– Nem ismerem azt az embert.
73Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:
– Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja.
74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert!
És nyomban megszólalt a kakas.
75Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
27
1Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.
2Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.