⁴⁰Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” ⁴²Másodszor is elment és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” ⁴³Amikor visszatért, megint alva találta őket. ⁴⁴Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁵Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”

Jézus elfogatása.

⁴⁷Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!” ⁴⁹Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és megcsókolta. ⁵⁰Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. ⁵¹Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. ⁵²Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. ⁵³Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? ⁵⁴De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” ⁵⁵Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

Jézus Kaifás előtt.

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. ⁵⁸Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. ⁵⁹A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, ⁶⁰de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, ⁶¹s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.” ⁶²A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶³Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” ⁶⁴„Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.” ⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. ⁶⁶Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” – kiabálták. ⁶⁷Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, ⁶⁸és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”

Péter megtagadja Jézust.

⁶⁹Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” ⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” ⁷¹Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek. ⁷²Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” ⁷³Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” ⁷⁴Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.

Jézus Pilátus előtt.

27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. ²Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

KNB SZIT STL BD RUF KG