⁴⁰Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. ⁴²Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. ⁴³Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. ⁴⁴Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. ⁴⁶Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.

Jézus elfogatása (Mk 14,43-52; Lk 22,47-53; Jn 18,3-11)

⁴⁷Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. ⁴⁸Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! ⁴⁹És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt. ⁵⁰Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták. ⁵¹Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁵²Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. ⁵³Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? ⁵⁴De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
⁵⁵Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. ⁵⁶Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Jézus a nagytanács előtt (Mk 14,53-65; Lk 22,66-71; Jn 18,12-14.19-24)

⁵⁷Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. ⁵⁸Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. ⁵⁹A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, ⁶⁰de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, ⁶¹akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. ⁶²A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? ⁶³Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! ⁶⁴Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. ⁶⁵A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. ⁶⁶Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra! ⁶⁷Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, ⁶⁸és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!

Péter megtagadja Jézust (Mk 14,66-72; Lk 22,54-62; Jn 18,15-18.25-27)

⁶⁹Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. ⁷⁰Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz. ⁷¹Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt. ⁷²Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert. ⁷³Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged. ⁷⁴Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

Jézust átadják Pilátusnak (Mk 15,1; Lk 23,1; Jn 18,28-32)

27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt. ²Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

KNB SZIT STL BD RUF KG