²⁰Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. ²¹Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
²²Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
²³Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
²⁵Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
²⁶Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
²⁷Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! ²⁹De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

KNB SZIT STL BD RUF KG