20Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.
21Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.«
22Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?«
23Ő így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.«
25Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«
26Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.«
27Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan,
28mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
(Kiv 24,8; Jer 31,31)
29Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«