21
1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt,
2és ezt mondta nekik:
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám!
3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.”
4Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:
5Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”
6A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik.
7Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
8A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták.
9Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
Jegyzetek
21,7 Az evangélium szövegének másolói számára több fontos kézirat tanúsága szerint problémát jelentett a többes szám. Nem is arról van szó, hogy az evangélistát elhagyta volna valóságábrázoló józansága. Máté Jézus sorsának valamennyi epizódjában az Írásokban olvasható ígéretek beteljesedését ünnepli. Itt is erről van szó. A próféta ígéretéből az evangélista látásmódja szerint „egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el”. Ezért olvassa a Zakariás könyvéből idézett gondolatritmus szinonimáit a szituációra vonatkozó konkrét utalás gyanánt.
29Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30„Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!”
31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
32A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik.
33Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
–
34Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
35Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket.
37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.
38Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart,
13pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
14Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva:
15Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
16Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.