20
1Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
2Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe.
3Amikor kilenc óra tájban kiment, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül.
4Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.”
5Azok elmentek. Tizenkét óra körül és délután három óra tájban ismét kiment, és ugyanígy tett.
6Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?”
7Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik:
„Ti is menjetek a szőlőbe!”
8Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!”
9Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.
10Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:
12„Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.”
13Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem?
14Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?”
16Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.