2 ¹Néhány nap múlva ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. ²És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét.
³Négyen jöttek, és hoztak egy bénát. ⁴Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. ⁵A hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.
⁶Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: ⁷„Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” ⁸Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik:
– Miért tanakodtok így szívetekben? ⁹Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? ^{10 11}Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza!
¹²Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!”

KNB SZIT STL BD RUF KG