2 ¹Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, ²és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. ³Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. ⁴Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. ⁵A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«
⁶Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ⁷»Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« ⁸Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: »Miért gondoljátok ezeket szívetekben? ⁹Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’? ¹⁰Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult: – ¹¹Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« ¹²Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«

KNB SZIT STL BD RUF KG