³³Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. ³⁴Három órakor Jézus hangosan felkiáltott:
– Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
³⁵Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
– Nézd, Illést hívja!
³⁶Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
– Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?
³⁷Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
³⁸Ekkor a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt. ³⁹Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta:
– Bizony, ez az ember Isten Fia volt!

KNB SZIT STL BD RUF KG

⁴⁴Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig, ⁴⁵mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.
⁴⁷Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” ⁴⁸Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.

KNB SZIT STL BD RUF KG

²⁸Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
²⁹Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. ³⁰Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.

KNB SZIT STL BD RUF KG