66Péter lenn volt az udvaron. Arra jött a főpap egyik szolgálója.
67Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
– Te is a Názáreti Jézussal voltál.
68Ő azonban tagadta, és ezt mondta:
– Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz.
És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.]
69A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak:
– Ez közülük való.
70De ő ismét tagadta.
Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek:
– Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.
71Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
72És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki
– „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt.
56Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
57Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
58Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
59Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
60Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.”
62Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
17Az ajtónál álló szolgáló ekkor így szólt Péterhez:
– Nem ennek az embernek a tanítványa vagy te is?
– Nem vagyok az – mondta.
25Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá:
– Ugye te is az ő tanítványa vagy? Ő tagadta, és ezt mondta:
– Nem vagyok az.
26A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt:
– Ugye téged is láttalak vele együtt a kertben?
27Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.