21Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
22Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”
23Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.
24Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.
25Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek.
26Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.
27Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.
28Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem.
29Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
30Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne.