8 ¹Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. ²De korán reggel ismét megjelent a Templomban, és az egész nép hozzásereglett. Ő pedig leült, és tanította őket. ³Ekkor az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, ⁴és így szóltak Jézushoz:
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. ⁵Mózes azt parancsolta nekünk a Törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Te mit mondasz?
⁶Ezt azért mondták, hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. ⁷Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!
⁸Lehajolt, és tovább írt a földre. ⁹Azok pedig ezt hallva egymás után elmentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. ¹⁰Jézus felegyenesedett, és így szólt hozzá:
– Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?
– ¹¹Senki, Uram – válaszolta.
– Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]]
¹²Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
¹³A farizeusok ekkor így szóltak hozzá:
– Te magad mellett teszel tanúságot. Tanúságtételed nem igaz.
¹⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza. ¹⁵Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. ¹⁶De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. ¹⁷A ti Törvényetekben meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. ¹⁸Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem.
¹⁹Erre megkérdezték tőle:
– Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt:
– Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
²⁰Mindezeket a Kincstárnál hirdette Jézus, amikor tanított a Templomban, de senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ő órája.
²¹Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
²²Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”
²³Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. ²⁴Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.
²⁵Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek. ²⁶Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.
²⁷Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.
²⁸Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. ²⁹Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
³⁰Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne. ³¹Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus:
– Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, ³²és megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd benneteket.
³³Így válaszoltak neki:
– Ábrahám leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát, „Szabadok lesztek”?
³⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki bűnt követ el, az rabszolgája a bűnnek. ³⁵A rabszolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú viszont örökre ott marad. ³⁶Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek. ³⁷Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. ³⁸Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.
³⁹Ezt mondták neki:
– A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. ⁴⁰De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. ⁴¹Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.
Ezt mondták neki:
– Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Isten.
⁴²Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. ⁴³Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. ⁴⁴Az atya, akitől ti származtok, az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban. Igen, nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, azt mondja, ami a sajátja, mert hazug, és a hazugság atyja. ⁴⁵Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. ⁴⁶Ki tud közületek engem bűnösnek bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? ⁴⁷Aki Istentől való, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
⁴⁸A zsidók így szóltak hozzá:
– Vajon nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned?
⁴⁹Jézus így válaszolt:
– Nincs bennem semmiféle ördög, hanem Atyámat tisztelem, ti pedig gyaláztok engem. ⁵⁰Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
⁵¹Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha.
⁵²A zsidók ezt mondták neki:
– Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” ⁵³Nagyobb lennél atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek képzeled magad?
⁵⁴Jézus így válaszolt:
– Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, ⁵⁵pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. ⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett.
⁵⁷A zsidók erre ezt mondták neki:
– Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
⁵⁸Jézus így felelt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.
⁵⁹Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet