¹⁴Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a Templomba, és tanított. ¹⁵A zsidók akkor csodálattal eltelve mondták:
– Hogyhogy ilyen járatos az Írásokban? Hiszen nem is tanult ember!
¹⁶Jézus erre így válaszolt nekik:
– Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. ¹⁷Ha valaki kész megtenni az ő akaratát, fel fogja ismeri, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy hogy én magamtól szólok. ¹⁸Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, de aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igaz, és abban nincs hamisság.
³⁰El akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. ³¹A tömegből sokan hittek benne, és ezt mondták:
– A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelet, mint amennyit ez tett?
³²Meghallották a farizeusok, hogy a sokaságban ez a szóbeszéd járta róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy tartóztassák le.
³³Jézus ekkor így szólt:
– Még egy kis ideig veletek vagyok, aztán elmegyek Ahhoz, aki küldött engem. ³⁴Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.
³⁵A zsidók erre így beszéltek egymás között:
– Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök közötti szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? ³⁶Miféle beszéd ez: „Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”

KNB SZIT STL BD RUF KG