26Jézus ezt válaszolta nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
27Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.
28Ekkor megkérdezték tőle:
– Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző munkát végezzünk?
29Jézus ezt felelte nekik:
– Az az Istennek tetsző munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
30Erre megkérdezték:
– És te milyen jelet teszel, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mi a te műved?
31A mi atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
32Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek a mennyei kenyeret, az igazit.
33Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll le, és életet ad a világnak.
34– Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret! – mondták neki.
35Jézus ezt mondta nekik:
– Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha.