¹⁰És lélekben elvitt egy nagy, magas hegyre, és megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. ¹¹Isten dicsősége ragyogta be. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
¹²Széles és magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének neve. ¹³Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu és nyugat felől három kapu. ¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
²¹A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egyetlen gyöngyből készült. A város tere színaranyból volt, olyan, mint az átlátszó üveg.
²²De templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. ²³A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány. ²⁴Fényében járnak a népek, és a föld királyai elhozzák bele pompájukat. ²⁵Kapuit nappal soha nem zárják be, éjszaka pedig ott nem lesz. ²⁶A népek odahozzák pompájukat és kincseiket. ²⁷Semmiféle tisztátalan dolog nem jut be oda. Senki sem, aki undokságot követ el vagy hazug, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

KNB SZIT STL BD RUF KG