10És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből. (Jel,21 2. Gal. 4,26. Zsid. 12,22.) 11Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; 12És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: (Ezék 48,31-34) 13Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. 14És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. (Eféz 2,20;Mát 10,2-4) 21A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. 22És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. 23És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. (Jel 22,5; Ésa 60,19.20; Zak 14,7) 24És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. (Ésa 60,3) 25És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); (Ésa 60,11;Ésa 60,20; Zak 14,7) 26És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. (Ésa 60,11) 27És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé. (Jel 21,8;22,15;Jel 3,5;13,8;20,12.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3)