²²De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és tanúságot teszek kicsinyek és nagyok előtt egyaránt, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: ²³a Messiásnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.
²⁴Amikor ezekkel a szavakkal védekezett, Festus hangosan felkiáltott:
– Bolondokat beszélsz te, Pál! A sok tudomány esztelenségbe visz!
²⁵Pál azonban így válaszolt:
– Nem beszélek bolondokat, kegyelmes Festus, hanem igaz és józan szavakat szólok. ²⁶A király, akihez bátran szólok, tud ezekről. Nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami eldugott helyen történt ez. ²⁷Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
²⁸Agrippa így szólt Pálhoz:
– Még a végén meggyőzöl, hogy legyek keresztény!
²⁹Erre Pál:
– Kérem Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem mindazok, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, mint én – e bilincsek nélkül.
³⁰Ekkor felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. ³¹Távozóban így beszélgettek egymás között:
– Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.
³²Agrippa pedig ezt mondta Festusnak:
– Szabadon lehetett volna bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG