²²Isten oltalma azonban megsegített mind a mai napig. Tanúságot tettem kicsinyek és nagyok előtt. Semmi mást nem mondtam azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: ²³vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsőnek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak.” ²⁴Mikor védekező beszédében eddig jutott, Fesztusz harsány hangon közbekiáltottt: „Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet.” ²⁵„Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, viszonozta Pál, hanem igaz és józan szavakat hirdetek. ²⁶A király, akihez éppen ezért bátran beszélek, ismeri ezeket a dolgokat. Valóban nem hinném, hogy valami is ismeretlen volna előtte ezek közül, hiszen mindez nem zugban történt. ²⁷Agrippa király, hiszel a prófétákban? Tudom, hogy hiszel!” ²⁸Erre Agrippa azt mondja Pálnak: „Kevés híja, hogy keresztény nem leszek.” ²⁹Pál erre így felelt: „Arra kérem az Istent, hogy akár kevés, akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével.” ³⁰Ekkor a király, a helytartó, Berniké és a köröttük ülők fölemelkedtek helyükről. ³¹Távozásuk közben ezeket a szavakat váltották egymás közt: „Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincset érdemelne.” ³²Agrippa pedig így nyilatkozott Fesztusz előtt: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz.”

KNB SZIT STL BD RUF KG