3– Zsidó ember vagyok – mondta –, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábánál. Az atyák Törvényének szigora szerint nyertem oktatást, s a Törvény buzgó követője voltam, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.
4Ezt az „utat” pedig halálra üldöztem. Megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket.
5Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, s úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
6Történt azonban, hogy útközben, amikor közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen nagy világosság ragyogott köröskörül az égből.
7Földre rogytam, és hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
„Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
8Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.”
9Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak a hangját, aki velem beszélt.
10Erre ezt mondtam: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.”
11Mivel azonban a ragyogó fény miatt nem láttam, kísérőim kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.
12Egy bizonyos Ananiás nevű, a Törvény szerint élő, jámbor férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,
13fölkeresett, és mellém állva ezt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt.
14Ő pedig ezt mondta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, halld az ő hangját.
15Az ő tanúja leszel minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
16Most pedig miért késlekedsz? Kelj föl, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”