3Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a kilíkiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. 4Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. 5Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett. 6Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. 7A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. 10Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. 11Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek és így értem be Damaszkuszba. 12Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, 13fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból! 14S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. 15Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. 16Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét.